Jelen dolgozat megkísérli hozzájárulni a felszabadulás után likvidált polgári személyekkel kapcsolatos téma megismeréséhez.
A kommunista hatalom sajátos, célirányos eljárásának megközelítésére, megismerésére fókuszál, amikor a hatalom a szabadkai népellenséggel való leszámolás élét elsősorban a németek és a magyarok felé fordítja, illetve mindazok felé, akik szerencsétlenségükre magukon viselték az ellenség jelzőjét. Ezekben az eljárásokban uralkodó volt az ideológiai és osztályjelleg, de a nemzeti sem volt elhanyagolható tényező. A hatalom a bejelentőkkel együttműködve kegyetlenül, halállal büntetett, bírósági eljárások nélkül, szilárd bizonyítékok, vagy a védelemre való jog nélkül. A kivégzettek közül csak jelképes azoknak a száma, akiket bíróság ítélt el.