Egyszerre jelenik meg Frankl Istvánnak, Szabadka egykori főmérnökének és Marko Protićnak, a szabadkai görögkeleti egyházközösség egykori parókusának a visszaemlékezése. Mindkét visszaemlékezés – műfajából kifolyólag is – szubjektív: a történelmi folyamatokat a szerzők saját látószögükből, a saját értékvilágukon keresztül mutatják be, legitimizálva a kort és az eseményeket, amelyeknek részesei, gyakran pedig alakítói voltak.
Frankl István 1941-ben, a magyar visszacsatolás után tért vissza hosszú száműzetéséből Szabadkára. Azokra az eseményekre emlékezik vissza, amik akkor történtek, amikor fiatalkorában aktív szereplője volt Mamuzsits Lázár polgármester mellett a szabadkai közigazgatásnak. Egy korosodó ember tekint vissza ifjúkorára és annak Szabadkájára.
Marko Protić nem volt szabadkai születésű. A történelmi események úgy hozták, hogy az 1918 decemberi impériumváltáskor a szerb egyházközösség parókus lelkésze volt. A kisebbségi létbe élő közösség lelkészeként – mint értelmiségi és mint közéleti szereplő – ő is aktív követője volt a délszláv eszméknek. Számára a dicső napokat jelentette ez az impériumváltás, amely Frankl számára a teljes veszteséget.
A két visszaemlékezés egy rövid részen találkozik: ugyanazokat az eseményeket mondják el, csak a két ellentétes oldalról szemlélve és átélve.
Frankl István műve a II. világháború viharos éveiben született, a széleskörű közvélemény talán ezért nem ismerhette meg. Marko Protić visszaemlékezése először jelenik meg magyar nyelven. Talán ezért sem volt ismert mű.
A két visszaemlékezést mindazon szabadkaiaknak jelentetjük meg, akik élénken érdeklődnek Szabadka történelme iránt. Egyúttal szélesebb körű megismerésre, másodlagos szakirodalomnak szánjuk.
A történelem nagy eseményeivel párhuzamos két szabadkai történetet ismerhet meg az Olvasó.
Valuch Tibor szerint:
„Mindennek van történelme, mindennek van története, saját története, s mindaz, amit megélünk életünk során, valamilyen módon a történelem részévé válik. Nem feltétlenül és nem minden esetben a világot alapvetően formáló nagy történeti változás része az, ami az egyes emberrel az életében történik, ám a cselekvő részvétel, a mindennapi élet eseményei, döntései is befolyásolják a »nagy« történelmet, a civilizáció változásait, legalább a személyes színtereken és lokális szinten. S ezeknek a személyes történelmeknek az elemzése és értelmezése nélkülözhetetlen a történelmi változások megértéséhez.”
(Valuch Tibor: Mindennapi történeteink; Pécs: Kronosz Kiadó, 2020. p. 7.)
Frankl István szövege esetében a szöveghű közlést, Marko Protić kéziratánál pedig a szöveghű fordítást tartja kézben az Olvasó. A szerkesztéskor készült végjegyzetek a könnyebb tájékozódást szolgálják. Marko Protić lábjegyzeteit külön jelezzük.
A Kiadó a két kéziratot forrásműnek tekinti. Az azokban közölt politikai és ideológiai állásfoglalások és megfogalmazásaik a szerzők nézeteit tükrözik.